ÉPÍTÉSZET, ÉPÍTÉS
épülettervezés
kivitelezés
felelős műszaki vezetés
ellenőrzés
szaktanácsadás
Műemlék épületek utólagos vízszigetelése
A falátvágásos, utólagos vízszigetelési technikák új, tökéletesített változatát mutatta be az érdeklődőknek a feltaláló, Stevan Oberkneev. Az újvidéki mérnök módszere az eddigi tapasztalatok szerint a nedvesedést úgy szünteti meg, hogy statikailag nem károsítja az épületeket.

A kapilláris úton történő nedvesedés olyan egyedülálló építészeti műemlékeknél is fellép, mint például az Egyiptomban található karnaki és luxori épületmaradványok, (itt két-három évente újra kell vakolni az épületrészeket), vagy a római korból fennmaradt épületek, de szinte minden egyéb régi építmény veszélyeztetett. E jelenség a világ minden táján előfordul, minden porózus anyagból épült, vízszigeteléssel nem rendelkező, vagy tönkrement vízszigetelésű épület áldozatául esik.
A kapilláris úton történő vízfelszívódás a növényekben lezajló folyamatokhoz hasonlítható. A gyökérzet a kapilláris hatás révén szívja fel a vizet a talajból, ami azután a növény minden részébe eljut. A falazatoknál is így jut be a nedvesség, aztán pórusból pórusba vándorol (ozmózissal, a sejtek közötti közlekedőedényeket használva), majd végül a fal felületénél elpárolog. Nagyon sok - Stevan Oberkneev kutatásai szerint körülbelül ötven - tényező (például az építőanyag fizikai és kémiai tulajdonságai, a légnyomás, a relatív páratartalom értéke, stb.) befolyásolja azt, hogy a vizesedés milyen magasra jut fel. A talajvíz szintje a vizsgálatok szerint nem befolyásolja lényegesen a kapilláris vízfelszívódást. A nedvesedés felső határa abban a magasságban áll be, ahol a kapilláris és a gravitációs nyomás egyensúlyba kerül.
A nedvesedésen kívül, illetve ennek vonzataként az oldott ásványi anyagok kicsapódása miatti salétromosodás szintén nagyon fontos eleme a falak állagromlásának. Az újvidéki kutató vizsgálatai szerint amikor az oldott ásványi anyag a telítettség állapotába jut, kocsonyás állagú lesz, majd ebből az állapotából minimális hőmérsékletváltozás vagy vibráció hatására robbanásszerűen sókristállyá alakul. Eközben olyan nagy nyomás lép fel, amit egy építőanyag sem bír ki roncsolódás nélkül. A másik lehetőség - ha a kristályosodás nem indul be -, hogy a sómolekula lassan egyre növekszik, ekkor a térfogatváltozás révén nyomja szét a fal anyagát.

A különböző javítási próbálkozások általában több kárral járnak, mint haszonnal. Ha valamilyen párazáró anyaggal burkolják az érintett falfelületet, akkor a nedvesedés feljebb kúszik. Ha valamilyen szellőztető eljárással próbálják a nedvességet eltávolítani, akkor amennyivel több víz elpárolog, annyival több szivárog fel a talaj felől.

Az új, szabadalmaztatott utólagos vízszigetelési eljárás, amely a HIO nevet kapta, bármilyen, akár 10 méter vastagságú falaknál is alkalmazható a fal átvágását végző, 10 mm átmérőjű gyémántszemcsés huzalnak köszönhetően. Kő és vegyes anyagú falazatoknál is használható. Ez a módszer statikailag nagyon kedvező, mivel nem jár vibrációs hatással. Legfeljebb 40 cm vastag téglafalaknál hagyományos eljárás is alkalmazható, ekkor vídia vágóélű láncfűrésszel dolgoznak.
15-20 centiméteres szakaszokban végzik a fal vágását. A keletkezett rés vastagságát pontosan megmérik, és a későbbiekben ennél 1 mm-rel vastagabb úgynevezett HIO-Master lemezeket sajtolnak be. A keskeny lemezek a széleiken egymásba kapcsolódva folyamatos vízzárást biztosítanak. Sűrű függőleges bordázatuk - mint a fakír ágyán a rengeteg szög - hordja az épület terheit. A lemezeket úgy méretezték, hogy injektáló massza nélkül is elbírnák a rájuk nehezedő terheket.

A rés kitöltését a két komponensből összekevert, cementet, őrölt márványt és adalékanyagokat tartalmazó injektáló massza félmerev, hajlékony tűn keresztüli bepumpálásával kezdik. A masszát 30 cm-es mélységi szakaszokban pumpálják, és a fal másik oldaláról, a már beinjektált részbe sajtolják be a HIO-Master lemezt. Az injektáló massza 8-10 órán keresztül teljesen folyékony, 12 óra elteltével kezd el hirtelen kötni, a 24. óra végére befejeződik a kristályosodása, és 42 MPa nyomószilárdságot ér el.

A HIO-Master lemez és az injektált habarcs együtt nagyon jó tapadó- és nyomószilárdsági értékekkel rendelkezik. Ezzel a technológiával teljesen kitöltik a falban a rést, ami vízszigetelési és statikai szempontból is nagyon fontos. Süllyedés az utólagos vízszigetelés után nem jelentkezik, ami főleg olyan műemlék épületeknél nagy előnye a módszernek, ahol freskók, falfestmények találhatók.

A szigetelés síkja felett normál vakolatot lehet alkalmazni, alatta viszont feltétlenül légáteresztő vakolat szükséges, hogy az alulról felfelé törekvő nedvesség el tudjon párologni. A falból kiálló lemezszéleket csak az alapvakolat elkészülte után, annak síkjában szabad levágni. Így megakadályozva, hogy az új vakolatréteg esetleg felvezesse a nedvességet. Ez a szigetelési módszer igen gyors munkatempóval végezhető, egy oszlop munkálatai például néhány percet igényelnek.

A HIO technológia nem teljesen ismeretlen Magyarországon, sőt már referenciákkal is rendelkezik (Zeneakadémia és a Fasori evangélikus templom Budapesten, Szent Miklós-templom Kecskeméten, Református Öreggimnázium és Kollégium Kunszentmiklóson, Markhot Ferenc kórház refektóriuma Egerben és Szent Miklós-apát szerb pravoszláv templom Lóréven).

Összeállította: Pesti Monika
Forrás: archiweb.hu
Koller Építészeti és Mérnökiroda     www.kollermiklos.hu
A honlapon található fotók, rajzok és írások a szerző tulajdonjoga. Felhasználásához a szerző engedélye szükséges.
Engedély nélküli továbbközlése szerzői jogot sért!