ÉPÍTÉSZET, ÉPÍTÉS
épülettervezés
kivitelezés
felelős műszaki vezetés
ellenőrzés
szaktanácsadás
Koller Miklós: Építési kultúra, építészeti kultúra
Mi a kultúra? Fogalmaink szerint nem más, mint értékek kutatása, értékek megőrzése, értékek továbbadása.
Építészeti kultúráról is akkor beszélhetünk, ha épületeink értéket közvetítenek úgy, hogy közben értéket - épített és természeti környezet értékeit - őriznek.

Mi az építészet? Az építészet általános megfogalmazásban az anyag, a szerkezet, a forma és a funkció egysége. De az építészet meghatározásából nem hagyhatjuk ki a különböző építészeti korokban változó intenzitással ható és befolyásoló tényezőt, az építéstechnológiát, mert építészet nincs technológia nélkül. Tehát az építészet az anyag, a szerkezet, a technológia, a forma és a funkció egysége.
Az építészet meghatározó eleme, egysége, harmóniája, az adott építészeti kor teljességét jelenti, ezért az építészet, a stílus változása jön létre, amikor az alkotó elemek közül akár egy is - például az építéstechnológia - megbontja ezt az egységet. Mert amint a megfelelő technika és anyag rendelkezésre áll, új, soha korábban nem látott épületformák jelennek meg. Az építéstechnológia, mint az építészet egyik alkotóeleme az elmúlt évezredek során mindig az egység és harmónia fenntartásának szolgálatában állt.
Hogyan hat a technológia az építészetre? A korábban kialakult építési hagyományokra, tapasztalatokra építve, a felhasznált anyag tulajdonságainak jobb megismerése által válik lehetővé az új szerkezeti megoldások létrejötte.
A különböző történeti korok építéstechnológiáit vízszintes és függőleges szállítási adottságok; a segédszerkezetek használata, állványozási lehetőségek, továbbá az elemek egymáshoz való kapcsolatmódja, kapcsolási megoldásai és az anyagok megmunkálási módszerei jellemzik. Az építészeti örökségek mellett megtalálhatóak az adott kor építési szokásait, szabályait, anyag-, és szerkezethasználatát rögzítő írásos feljegyzések, tanulmányok.

Az egyiptomi piramisok építésénél például a vízszintes szállítást - bár ebben az időben már a kerék és a kocsi is ismeretes volt -, mégis egyrészt hajón, másrészt a sivatag nílusi iszappal előkezelt homokján, emberek által vontatott szánok segítségével végezték; a függőleges szállítást homokból kialakított lejtőkkel oldották meg. Állványozás helyett - templomfalak és oszlopok építésénél - a belső tereket feltöltötték homokkal, majd a feltöltést a tetőfödém elkészültével eltávolították.
Az építő tevékenység emlékeit, a munkafolyamatok ábrázolását a sírkamrákat díszítő gazdag képanyag és a hieroglifák is megörökítették.
A Tigris és az Eufrátesz völgyének építészete technológiai vonatkozásban kevésbé volt bonyolult, ugyanis az égetett tégla vízszintes és függőleges szállítása egyszerűbb, mint a 2-3 tonnás kőtömböké volt Egyiptomban. Továbbá itt már tudatosan alkalmazták a bitument szigetelőanyagként.
Az építkezések menetét, gazdasági és technológiai vonatkozásait Hamurabi korában már írásban is rögzítették.
A görög építészet nemcsak ismert esztétikai, de építéstechnológiai vonatkozásban is újat hozott. Például a vízszintes szállításban azt, hogy a bányákban előregyártották az egyes szerkezeti elemeket; a szállításra váró kőelemek köré fakereket ácsoltak és ennek segítségével gurították a beépítés helyére. Függőlegesen csörlővel emeltek.
A fa-, kő-fa alapanyagú oszlop-gerendás szerkezetek kőbe faragott változatainak alkalmazása már előregyártást jelent, lényegében a mai értelemben vett iparosítás beindulását.
Az itáliai építészet technikai és technológiai csúcsát a római Pantheon építése jelentette. A rómaiak a függőleges szállítást a csigasor, a vízszintes szállítást a kocsi általános alkalmazásával jól, és a következő két évezredre előremutató módon oldották meg. Kifejlesztették a kő-, és a téglaszerkezetek anyagtulajdonságainak legjobban megfelelő boltozási technikákat, és már használták a természetes hidraulikus kötőanyagokat is.
A középkor kezdetének legimpozánsabb épülete a bizánci Hagia Sophia templom. Összetett terét a szinte tökéletességig kifinomult kupolák sorozata fedi le. A 32,00 méter fesztávú kupola négy ponton fekszik fel, és az oldalnyomást félkupolák és rejtett támpillérek veszik fel. A megépítéséhez bonyolult ács és állványozó munkára volt szükség.
A középkor második felének gótikus építészeti emlékei - katedrálisok - a szerkezet kialakításával és megformálásával az anyagtalan könnyűség látszatát keltik, és elgondolkodásra késztetnek az épületek állékonysága, kivitelezhetősége felől is. A boltozataik pontokon adják át a terhelést; és a támaszközök nyílásai a belső terek összekapcsolására nyújtanak lehetőséget. A bonyolult, ám művészi kialakítású bordák a boltozati oldalerőket a belső térből nem látható támpillérek, támívek, leterhelő tornyok közvetítésével veszik fel. Mivel a csúcsíves boltozatok metszésvonalait bordázattal erősítették meg, elvileg csak a bordázatok megépítéséhez volt szükség nehéz állványra, a süvegeket, vaknegyedeket már a megszilárdult és teherviselő bordák közé helyezett, könnyen mozgatható zsaluzattal készíthették el.
Tekintettel arra, hogy a függőleges terheket a pillérek, az oldalirányú terhelést a támívek és támpillérek viszik le az alapokra, egy merőben új szerkezeti rendszer, a vázrendszer alakult ki. A vázelemek közeit vékony és könnyű falazatok és óriásira nőtt ablakfelületek tölthetik ki.
A gótika idején az ács, állványozó mesterség mellett nagyon magas színvonalú volt a kőfaragás, és a kőszobrászat is. A történeti korok építészete elsősorban a kézműves jellegű építési technikákat alkalmazta.
Az ipari forradalom az építészetre is rányomta bélyegég: új kihívásoknak kellett megfelelni. A rohamos fejlődéssel gyarapodó beruházások, mennyiségi igények léptek fel, amelyet az addig alkalmazott, természetben talált hidraulikus kötőanyagok már nem elégítettek ki. Kezdetben a márgának és a mésznek a kiégetésével készített, mesterségesen előállított román cement, majd a kifejlesztett portlandcement tette lehetővé az építőipar fejlődését. Később a vasbeton alkalmazása és elterjedése adott lehetőséget korábban nem ismert szerkezeti kialakításokra és megoldásokra.

Az új építészeti stílusok kialakulását mindig a legújabb technológiai fejlődés tette lehetővé. Mindegyik építészeti stílus a legjobb korabeli technika alkalmazásának eredménye. A rómaiak nem építhettek íves hidakat, dongaboltozatú épületeket, mielőtt az égetett tégla technikáját kidolgozták volna. A Pantheont nem tudták volna felépíteni, ha nem ismerték volna a "pozzola"-t, a cement technológiát. Gótikus íveket csak azután tudtak építeni, amikor a kőfaragás technikája már annyira kifinomult, hogy precíz formákat tudtak kialakítani és összeilleszteni. A bronz, öntöttvas, acél, stb. mind hozzájárult újabb és újabb építészeti stílusok megjelenéséhez.
Az Ipari Forradalom kezdetétől a helyzet drasztikusan megváltozott. Szinte napról-napra új anyagok, új technikák jelentek meg. Nincs idő gondolkodásra, abszorpcióra, desztillációra. Nincs idő arra, hogy egységes "stílus" alakuljon ki, mielőtt valami újabb dolog jelentkezik. Ez összezavarta az építészeket, és ez az a zavar, ami még a mai napig is tart.

Technológia: " az emberi szükségletek kielégítésére szolgál " /Arisztotelész/.
Építéstechnológia: szerszám olyan épületek építésére, amire az emberiségnek szüksége van, hogy teret, formát alakítson.
Bizonyítható, hogy mindig, kivétel nélkül, új technikai felfedezések vezettek új építészeti stílusok kialakulásához. Új stílusról akkor beszélhetünk, ha az új technikai fejlődésnek, új anyagoknak, új elméleteknek túlnyomó részét alkalmazzák az építőiparban.
A mi korunkat megelőzően a felhőkarcoló volt a legutolsó igazán új stílus. Könnyű acélszerkezet, könnyű falszerkezet, a személyfelvonó, elektromosság, víz-, és szennyvízelvezetés, elektromos világítás, stb. alkalmazási lehetősége engedte meg ennek a teljesen új, előzőekben ismeretlen építészeti stílusnak a kifejlődését.

Körülbelül kétezer év telt el a görög és a római stílusok óta. Nagyjából 1000 év a gótikus és a római stílus között; 450 év a barokk és a gótikus; és 300 év a felhőkarcolók kora és a barokk stílus között. Az első felhőkarcoló kb. 100 éve épült Chicagóban. Ha a technológia gyorsulási elmélete igaz, akkor valamikor a közeljövőben egy újabb valódi stílus fog létrejönni.
Az építészet, a minőségi építészet mindezen túl művészet is. A művészet pedig, azon túl, hogy esztétikai élményt jelent - hiszen a teremtett világ rendjét közvetíti - tükrözi a kor szellemét is.
Egy jó épület tehát alázattal viseltetik épített és természeti környezetével szemben, esztétikai élményt nyújt, s tükrözi a kort, amelyben született. Napjainkban, s általában a kaotikus korszakokban igen nehéz ötvözni a fenti követelményeket, de nem reménytelen. Nem reménytelen, mert az alázat magatartás; és az építész, mint ember, kell rendelkezzen ezzel a magatartással. Az esztétika, ha a mű ihletett állapotban születik, át kell sugározzon az alkotáson. A korszellemet nem feltétlen a formával kell megvalósítani (posztmodern, dekonstruktivizmus), hiszen ez ellentmondhat az esztétikának. A kor vívmányait és anyagait felhasználva viszont az utókor számára is jól meghatározhatóvá lehet tenni az épület keletkezését. A jó épületek ugyanis fennmaradnak, hiszen értéket képviselnek.
Az egész társadalom kultúrájáról beszél az építészet. A társadalom törekvéseit, igényeit, vágyait, életfilozófiáját önti formába a maga nyelvén, a maga eszközeivel. Igen ám, de ez a nyelv, ez az eszköz már az építész sajátja, és ezen keresztül visszahat a társadalomra.
Koller Építészeti és Mérnökiroda     www.kollermiklos.hu
A honlapon található fotók, rajzok és írások a szerző tulajdonjoga. Felhasználásához a szerző engedélye szükséges.
Engedély nélküli továbbközlése szerzői jogot sért!