Számos megoldást ismerünk a kapilláris tulajdonságuk miatt nedvesedő falak utólagos javítására. Univerzálisan egyik sem alkalmazható, az adott körülmények és feltételeknek megfelelően kell kiválasztani az optimális megoldást. Sajnos, kisebb – nagyobb hátránnyal mindegyik bír. Vagy rövid időre képes csak megoldást nyújtani, vagy drasztikus beavatkozást igényel, ami szilárdságtani problémákat vethet fel, vagy éppenséggel vállalhatatlan nagy költségekkel jár.
A KERAKOLL cég által kifejlesztett anyaggal és technológiával a korábban alkalmazott megoldásoktól eltérően a falakban a teljes élettartamra leáll a kapilláris nedvesség áramlása, ami utólagos kezelések nélkül is hosszú távú megoldást jelent.

A falu utcaképéhez illeszkedő, a hagyományokhoz visszanyúló, megjelenésében a klasszikus, háromosztatú parasztház terve. Tömege, aránya, formája a régmúlt időket idézi. Belső elrendezésében egy központi lakótérre szervezett épület. A ház központi élettere a konyha-étkező, melyből közvetlenül nyílik a nappali nyugati irányban, illetve keleti irányban a fürdő-gardrob-háló egység. A konyha-étkezőnek déli irányban, a kibővített tornácon keresztül jön létre a kertkapcsolata.

A műemlék jellegű parasztház 1920-ban épült a Dunántúlon, az osztrák határ közelében, A világ szeme elől eldugott kis faluban a házak még őrzik a régi korok emlékét. A városok zajától messze eső településen - inkább kényszerből, de megmaradtak a régi házak. Javítgatják, csinosítgatják, esetleg bővítgetik, és próbálnak egy mai kor igényét kielégítő komfortot kialakítani belső átalakításokkal. Új házak nem nagyon épülnek, az a kevés is inkább a falu szélén, új parcellákon. Így megmaradt a falu egységes utcaképe a hangulatos kis házakkal, az utca két oldalára szép sorban felfűzve, a jellegzetes, hosszú, keskeny telkek oldalhatárára rendezve. A hosszú telkeken, hátrafelé terjeszkedő, hosszú házak, főhomlokzatuk déli irányra tájolva.

A falszerkezetek építéséhez a falazási technikát - a falazóelemek (természetes kő, égetett agyagtégla, stb.) és a kötőanyagok fajtájától függetlenül - évszázadok óta használjuk. Kezdetben a falazatoknak, mint tartószerkezeteknek a méretezése az építési tapasztalatokon alapuló ökölszabályok alapján történt. Sok próbálkozás, épületkár volt egy-egy jól használható szabály mögött, amit azonban csak meghatározott mérettartományban és szerkezeti kialakítás mellett lehetett biztonságosan alkalmazni. Új konstrukció, nagyobb méretek mindig újabb tapasztalatot nyújtottak a szabályok alkalmazhatóságával kapcsolatban.

A kultúra értékek kutatása, értékek megőrzése, értékek továbbadása. Építészeti kultúráról is akkor beszélhetünk, ha épületeink értéket közvetítenek úgy, hogy közben értéket - épített és természeti környezet értékeit - őriznek. Az építészet meghatározó eleme, egysége, harmóniája, az adott építészeti kor teljességét jelenti, ezért az építészet, a stílus változása jön létre, amikor az alkotó elemek közül akár egy is - például az építéstechnológia - megbontja ezt az egységet. Mert amint a megfelelő technika és anyag rendelkezésre áll, új, soha korábban nem látott épületformák jelennek meg. Az építéstechnológia, mint az építészet egyik alkotóeleme az elmúlt évezredek során mindig az egység és harmónia fenntartásának szolgálatában állt.

A különböző javítási próbálkozások általában több kárral járnak, mint haszonnal. Ha valamilyen párazáró anyaggal burkolják az érintett falfelületet, akkor a nedvesedés feljebb kúszik. Ha valamilyen szellőztető eljárással próbálják a nedvességet eltávolítani, akkor amennyivel több víz elpárolog, annyival több szivárog fel a talaj felől. Az új, szabadalmaztatott utólagos vízszigetelési eljárás, amely a HIO nevet kapta, bármilyen, akár 10 méter vastagságú falaknál is alkalmazható a fal átvágását végző, 10 mm átmérőjű gyémántszemcsés huzalnak köszönhetően.